A szüleim a ’80-as évek közepén ismerkedtek meg és házasodtak össze. Apa ekkor már egy elismert szakember volt az autószerelők között, jól fizető állással, és magánzó munkákkal.

Anyám pedig egy elvált nő, egy 7 éves kisfiúval. Aki az előző házasságából sok sebet hozott magával. Ő gyógypedagógusi és óvónői diplomával rendelkezett.

Az anyai nagyanyám annak ellenére, hogy jól tudta milyen volt anyám első házassága, soha nem tudta elfogadni aput. Rangon alulinak tartotta, hiszen „csak” szakmunkás végzettsége volt (hiába kereste meg a többszörösét, mint a diplomás anyám). Mióta csak az eszemet tudom mindig pfujolt rá.

A szüleim a közös életüket Nagymányokon a József Attila utca sorházainak egyikében kezdték hármasban. Alig 1 év házasság után jött az első közös csemete is (azaz én), aki azon a hírhedt ’86-87-es télen született (kis híján a szántóföldön), amikor a fél országot megbénította a méteres hó.

Majd röviddel ezután jött a nagy hír, úton van a második gyerkőc is. Így már a nagy családnak kicsi lett a sorházi lakás. Ekkor vágtak bele az építkezésbe. Szűk 3 hónap alatt épült fel a ház, ami aztán az életem legfontosabb helyszíne, és a történetem egyik legérdekesebb eleme is lett.

Ebben a házban nyitotta meg apa a saját autószerelő műhelyét, ahol gyakorlatilag majdnem a haláláig dolgozott.

A 3. terhesség nem volt egyszerű, a nagy részét veszélyeztetett kismamaként kórházban töltötte anyám. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy én sokkal inkább lettem apás, hiszen mindig vele voltam.

Annak ellenére, hogy naponta látogattuk, én szinte idegenként kezeltem őt. Így visszagondolva valahogy ez mindig így is maradt…

Mivel a saját vállalkozása apának egyre jobban ment, anyámnak nem kellett dolgoznia. Az együtt töltött 23 évből 17-ben háztartásbeli volt.

Összességében nem indult rosszul ez a történet: hiszen egy nehéz sorsú fiatal nő és a fia talált magának egy olyan férfit, aki meg tudta nekik teremteni az otthon biztonságát, a stabil családi hátteret.

Persze egyetlen történet sem fekete- vagy fehér. Ez sem lesz az! :)

Tarts velem a következő epizódban is egy hét múlva! (ha lemaradtál róla, az előző részt itt találod!)

- Lenke